2014. május 1., csütörtök

Első fejezet.

Fáradtan estem be az ágyamba. Totálisan lefárasztott a mai nap. Alig vártam, hogy vége legyen. Viszont nagyon várom a holnapi nap kezdetét. Ugyanis holnap kezdem el az első napomat az új iskolában.
Azért eléggé ideges vagyok, mivel eddig sosem maradtunk huzamosabb ideig egy városban és ez most más lesz. Apukámat előléptették, így városban dolgozhat és nem kell több helyre menni. Alkalmam nyílik végre ismerkedni. Harmadéves leszek és még nincsenek barátaim. Azért ez kicsit hervasztó.
A plafont bámulva végiggondoltam, hogy rendesen felkészültem-e a holnapi napra.
Iskola táska notesz, tolltartó, pénz, iratok, ünneplő, rágó, hajgumi, kistükör, zsebkendő, higikendő  fülhallgató és a könyv amit jelenleg olvasok.
Szerintem nem lesz gond.

Erőt szedtem magamon és felkeltem az ágyból. Felvettem a mamuszom és lesétáltam a földszintre.
- Apa! - kiabáltam el magam a lépcső aljáról.
- Konyha! - jött máris a válasz.
Mosolyogva a konyhába ugráltam.
Apa a tűzhelynél sürgött-forgott. Mögé sétáltam és az orrommal megböktem a karját.
Mosolyogva hátra fordult.
- Mit jót csinálsz? - tudakoltam.
- Fűszeres csirkét. - fordult vissza a serpenyő felé.
- Hm, jól hangzik. Kapok egyet? - pillantottam a tálban lévő ínyencségre.
- Persze. - elővett egy villát, felszúrt egy húsi darabot és számba adta.
Nevetve ettem meg a finomságot és dicsértem meg utána.

- Izgulsz a holnapi nap miatt?  - ült le velem szemben a már megterített asztalnál.
- Eléggé. - húztam el a szám, miközben zöldséget és csirkét pakoltam a tányéromra.
- Nem lesz semmi baj. Biztosan be fogsz illeszkedni. - nyugtatott apa és ő is megpakolta tányérját, majd neki álltunk a vacsorának.
- Nem is mesélted, milyen volt a napod? - kérdeztem két falat közben.
- Fárasztó, de kibírtam. Neked?
- Szintén. Viszont a jó hír számomra, hogy befejeztem a könyvet. Holnapra pedig mindennel elkészültem.
Apa csak rám mosolygott és a vacsora további részét csendesen fejeztük be a rádiót hallgatva.
Apának felajánlottam, hogy elmosogatok és feküdjön le nyugodtan, majd holnap reggel találkozunk.
A rádióban szóló zenék dúdolgatása közben kis idő alatt elmosogattam és felsétáltam a szobába.

Felkaptam a törülközőm és pizsamám, majd kisétálva szobámból átballagtam a fürdőszobába.
Felakasztottam a törülközőt és levettem a ruháimat.
Reggel már hajat mostam, így felkötöttem a fejem tetejére és beálltam a zuhany alá.
Langyos vizet engedtem a testemre és csak áztattam magam.
Egy kicsit gondolkodtam. A gimi nagy mértékben megváltoztatja az ember életét. Legalábbis így hallottam. Most megtapasztalhatom végre.

Nehezen megy nekem a barátkozás. Ez meg is látszik, mivel sosem voltak barátaim.
Valahogy sosem értettem meg a velem egykorúak világát. A stílusukat, a zenei világukat, érdeklési körüket és, hogy minden pénteken buliznak. Nekem nem ez a világom. Időm sem volt az ismerkedésre. Arra viszont volt időm, hogy megfigyeljem őket.

Miután lezuhanyoztam, megtörülköztem és belebújtam a pizsamámba. Kifésültem a hajam és befontam. A tükörben nézegettem egy kicsit magam. Nem voltam kimondottan szép vagy feltűnő szépség. Elégedett sem voltam magammal. Viszont nem foglalkoztam ezzel. Ez mind én vagyok és így különleges. Magamra mosolyogtam és visszasétáltam a szobámba. Bebújtam az ágyba és még gondolkodtam egy kicsit.

Még a nyáron elhatároztam, hogy most minden más lesz. Végre próbálkozhatok az ismerkedéssel.

Prológus.



- Kicsim, gyere le! - kiabált fel apa a földszintről.
Mosolyogva tettem magam mellé az ágyon a könyvemet, és leszaladtam apához.
Kezében egy aprócska dobozt tartott és szélesen mosolygott rám.
Érdeklődő tekintetem láttán elnevette magát és tett felém egy lépést.
- Tudom, hogy már megkaptad az ajándékokat, de ezt kihagytam.
- Mi az? - kiváncskiskodtam.
- Anyukád nyaklánca volt. Még az első évfordulónkra vettem neki. Nagyon szerette. Úgy terveztem, hogy a 18. születésnapodon adom oda neked, de mivel jóval érettebb vagy a korodbelieknél, szerintem nyugodtan átadhatom most. Nagyon fontos vagy nekem, mint anyukád, így szeretném, ha ezt viselnéd.
- Oh, apa. Nagyon köszönöm. - mosolyogtam rá, enyhén könnyes szemekkel, és elvettem a kis dobozkát.
Kinyitottam és egy aranyláncocska nézett velem szembe, amin egy kis végtelen jel csüngött.
- Hadd segítsek. - vette ki kezemből a láncot.
Hátam mögé lépett. Kezeim közé fogva, a fejem tetejére emeltem hajam és vártam, hogy apa becsatolja a láncot.
Szembe fordultam apával és fürkésző tekintetéből nem tudtam leolvasni, vajon mire is gondol.
- Mi az? - kérdeztem kissé megszeppenve.
- Pont olyan szép vagy mint anya. - felelte csendesen.
- Köszönöm. - mosolyogtam szégyenlősen.
- Boldog születésnapot, Kincsem. - tárta szét karjait, hozzá bújtam és szeretetteljes ölelésébe csomagolt.